Kiírom, mert ki nem mondhatom

Eléggé más lett az életritmusom, mint amilyen eddig volt, szóval néha összefolynak a napok. Szegény barátnőm, mert két szakot visz, szinte mindig leterhelt. Úgy féltem, hogy komolyan kimerül! Ritkán tudok vele beszélni, de legalább már azt tudom, hogy túlvan a vizsgáin. Megt, most nővérével pakolnak, mint a szél, mert nővére és nővére barátja kaptak munkát Hollandiába, de ehhez ki kell költözniük tavasz elején, az meg már nincs messze, és hiába kicsi a lakás, nem két perc összepakolni. Kiderült hogy az én tesóm is költözik, de ő már február végén. Kiköltöznek a zajos belvárosi út mellett lévő háromszobás lakásból, mert egyrészt túl magas lakbért kér a tulaj (a lakás meg egyáltalán nincs olyan állapotban, hogy megérje kifizetni havonta azt az összeget, amit kér a tulaj). Jönnek ide, a mi mögöttünk lévő utcának az elejére. Elmagyarázta, hogy melyik házba, de nem tudom pontosan, melyikbe költözik, mert itt az utca elején van több tízes, meg két és három szintes társasházi lakások, amelyeknek olyan teteje van, mint a családi házaknak. Meg azt mondta, hogy egy nagyobb zöldterület van a ház előtt. Majd úgyis, mikor hordjuk át a cuccokat, fogunk menni az új helyre, szóval pontosan fogom tudni, melyik az.

Mert csóróság van, mindenhova gyalog járok. Nem rossz, mert izmosodom tőle, meg szeretek sétálni, és hazafele menet mindig megállok nézni a naplementét (ha aznap éppen sütött a nap). Mindig úgy esnek a dolgaim, hogy d.u. kell elintéznem azokat. Séta közben gondolkom, rengeteg mindenen jár az eszem. Mire hazaérek, addigra leülepednek; sokáig fel sem merülnek újra.

Változatanul szórom a cv-ket, és várom a visszajelzéseket, de sehol semmi. Pedig az egyik helyről már kéne hogy jelezzenek, az előző volt a 6. hét. Azt írták a visszaigazoló emailben, hogy maximum 6 hét múlva visszajeleznek, mehetek-e interjúra, vagy sem. Nem lenne rossz, ha már végre beindulnának a pénzügyi dolgaim....

Annyi minden történt, igaz kicsi dolgok.

Elkezdtem fórumokra járni, és válaszolni. Durván lefagyaszt, néha mennyire egyszerű kérdések merülnek fel és rájuk még egyszerűbbek a válaszok. Pl. kislány kérdezi milyen középsuliba menjen, ha nem annyira erős matekból, de nyelvekből, töriből meg magyarból igen. Logikus a válasz; nem? Vagy sima gimibe, vagy nyelvtagozatra gimibe. Számomra hihetetlen, mennyire nem gondolkodnak emberek. Vagy pl. menyasszony kérdezi, szerintünk milyen ruci állna neki jól. Ha nem linkel a testalkatáról képet a ruhák képei mellé, hogyan tudjunk használható választ adni?

Filmes fórumokra is járok, szeretek rövid kritikákat írni. Múltkor a Dark Harbor c. filmről vívtam nagy csatát (szerintem zseniális film). Meg amatőr írók önálló történeteit, fanficeket is szoktam olvasni és véleményezni. Az íráskészségem rendben van, de ha történetet kéne írnom, meg lennék lőve. Az nem az én sportom. Általában célirányosan olvasok, tehát engem érdeklő kategóriákban. Kritikát akkor hagyok, ha megfog a történet, ha nem köt le, akkor inkább nem írok. Utálom lelombozni az embereket, számomra fontos, hogy jó érzetet keltsek az íróban (vagy úgy egyébként bárkiben), és a fórumokon is erre törekszem.

Láttam jó filmeket is, pl. Johnny English (tudom, már évek óta kijött). Ilyen jót még sose röhögtem ügynökös filmen, Atkinson szöveges szerepben is zseniális! Örök kedvencemmé vált, és beugrott, hogy ez volt az egyik első film, amit életemben láttam: Die Hard - Drágán add az életed. Rickman fantasztikus színész, ma is röhögök, ha eszembe jut az az arc, amit akkor vágott, mikor Bruce fater beszól neki, vagy amikor eljátszotta a szökött túsz szerepét, hogy megtévessze Brucet, és le tudja szedni (ugyanis Rickman a terrorristák főnöke, akik elfoglalnak egy hodály nagy irodaházat, melynek egy csurig tömött széfje van, és Bruce, a jófiú meg sorra szedi le Rickman embereit). Amúgy is bírom Rickmant, van benne v.mi, ami totál leköti az embert, amivel mindig meg tud döbbenteni, amivel a legérdektelenebb szerepet is a legizgalmasabbá tudja tenni akkor is, ha csak mellékszereplő.

Láttam Kusturicától is filmet, az Undergroundot a Dunán. Nem tudom, hogy szándékosan részenként készült, vagy a csatorna szedte-e szét darabokra (kétszer egyórás részekre). Fórumokon olvastam, hogy eredetileg egyben készült a film, de így leadva több, mint 3 óra lett volna a hossza. Nekem tetszett, olvassátok el a port.hu-n a tartalmát, én most nem mesélem el, mert az túl hosszú volna. Röviden annyit, hogy a szereplők szó szerint háborúból háborúba kerülnek, a történelmi események kereszttüzében megismerhetünk emberi sorsokat is. Nagyon realista film, a végén a felirat is igazolja mindezt: "Ennek a történetnek soha nem lesz vége."

Viszont, ami teljesen ledöbbentett, az a VV4. Mikor láttam először, mondom WTF?! Honnan guberálják ezeket az embereket? Az egész nyomorult brigádból talán csak Laci nem defektes; az összes többi használhatatlan. Nem arról volt szó, hogy főműsoridőben nézhető műsor lesz a tévében? Ezt a szemetet miért nem teszik el este 23:00 utánra? Ha komolyan ezek az összeválogatott istenbarmai jelképezik a magyar társadalmat abban a mikrokörnyezetben, mint a Villa...hát akkor ne csodálkozzunk, hogy itt tartunk, és simán lehúzhatjuk a rolót. TV2 szintén ez a szisztéma: az fontos, az hír értékű esemény, hogy akárki Playboy fotózáson résztvett modellnek (értsd: kitartott, ostoba, szétfarigcsált r*bancnak, akivel még csak az Ördög nem feküdt le) lefittyedt a bal melle, ezért háromszor akkora implantátumot kapott bele, mint amekkora a jobb melle. Az nem hír értékű esemény, hogy hanyan fagytak meg már eddig, hanyan fognak még megfagyni, hanyan fognak tavasszal kiköltözni kényszerülni a házaikból és a lakásaikból, mert nem tudják fizetni az irreálisan magas törlesztőrészleteket, és lehet nincs hely, ahova menjenek lakni, hány gyerek éhezik.... Ezek miért nem fontosak?

Azt már el tudom mondani, hogy nekem 2010 baromira nem jött be.

Eléggé viharos, bár hozzám képest szolid vége lett egy 3 évig tartó szerelemnek. Utólag visszagondolva komolyan nem tudom, mit szerettem benne, meg úgy alapból miért szerettem meg: se nem szép (teljesen aránytalan mindene), totálisan érzéketlen, gyakorlatilag egy embergép; a humora se volt jó - vagy kiforgatta a szavaimat, vagy direkt ellenkezett. Egyébként örülök, hogy vége lett. Szenvedjen vele az, akinek két anyja van! Ja, jótanács: 1 évnél tovább ne várjatok senkire, hogy végre megmondja, mit akar tőletek! Higgyétek el, nem éri meg a fáradtságot.

Nem vettek fel sehová, és ez durván padlóra küldött. Azt nem tudom, érdemes-e még nekem éveket eltölteni iskolában, ahol ugyan azt tanulhatnám, amit szeretek, de tudom, hogy nem jönnék ki a társaság nagy részével, és nem volna biztos, hogy el tudok helyezkedni azon a területen, amin szeretnék. És már unom, hogy minden olyan bizonytalan. Szeretnék már én is dolgozni, mert mindig olyan érzésem volt, amíg suliba jártam, hogy remek, hogy van pénz, de azt nem én kerestem meg, és így nem vagyok hasznára sem a családomnak, sem az embereknek. Utáltam mindig kérni, ha szükségem volt v.mire - zsebpénzem sose volt, egy kereső nettó 70 rugójából, miután a közüzemi + lakbér ki lett perkálva, nem igazán lehetett félretenni. Amúgy nem vagyok nagyigényű ember.

Egy régi barátnőmmel még tovább romlott a barátságunk. Még vagy 2 éve nyáron balhéztunk össze, mert megmondtam a véleményemet a pasijáról - ez a vélemény azóta sem változott, ugyanolyan idegesítő ripacs a srác, mint amilyen 2 éve is volt. Ezt nem csak én gondolhatom így, hanem annak a 4 gimnáziumnak az igazgatója is, ahonnan eltanácsolták a srácot. Komolyan nem értem, hogy az én szépséges, kedves, okos, szelíd, csendes barátném mit keres egy alacsony, tömzsi, gyakran igénytelen, hangoskodó, harsány, nagyképű fazon mellett. Nem irigylem barátnőmet, erről szó sincs! Csak nem értem, hogy egy szerintem kívülről és belülről is tökéletes ember hogyan akadhat össze egy annyira lehetetlen figurával, mint az a pali. Természetesen nem haragszom barátnőmre, mert ő jól érzi magát, és az a legfontosabb, hogy boldog legyen, de nem lenne rossz, ha megint tudnánk úgy beszélgetni, mint régen. Érdekes, hogy egy másik barátnőmmel meg többet lógunk együtt nyár óta. Eredetileg öten voltunk - ötökör - de szétperegtünk, szóval a mostani létszám változó, 2-3 fő. Ha meg ő is elmegy Pestre, mint másik barátnőm, akkor meg csak én maradok. Persze, van internet meg telefon, de tudom, hogyha v.ki komolyan veszi az egyetemet, akkor nem tud mindig a sulin kívül másra is figyelni, és ha már nekem nem jött össze a dolog, legalább ők teljesítsenek jól!

Nem tudom, az mennyire számít jó dolognak, hogy megszerettem a marcipánt, és a sztracsatellás dolgokat. Komolyan, eddig nem szerettem, aztán egyszer megkívántam, és azóta nagyon kedvencek lettek. Nem vagyok válogatós kajákban, egyedül a vadashúsokat nem szeretem, a tökfőzeléket, és a rántottát. Örök kedvencem a házi húsleves hipersok csigatésztával vagy metélttel, telepakolva sárgarépával, meg hússal.

Ja, hogy mi történt 2010-ben: mondom, nekem nem jött be ez az év; ahogy elnézem, az országnak sem. Nagyon sok árvíz volt, rengetegen csődöltek be a hitelekkel, sokan lettek munkanélküliek, sokan meghaltak közúti balesetekben, eddig 20-on v.hanyan megfagytak, a forint tovább romlott, ezért a pénzünk még kevesebbet ér...... Remélem, hogy javulni fog a helyzet, mert ha így haladunk tovább, akkor végleg lehúzhatjuk a rolót.

Remélem, hogy 2011 jobban be fog jönni.

Boldog, Egészséges, Békés Új Évet Kívánok Mindenkinek!

Na, szóval ott hagytam abba, hogy nekem az ellencsapatban lett a helyem.

Ez addig nem zavart, ameddig nem volt nyoma a kapott jegyeimben, és a velem szemben való megnyilvánulásban a tanárok részéről (is). Tudni kell, hogy a suli 2 részre van bontva, művészetis és nem művészetis (ilyen volt anno a közgáz - mostmár nincs ilyen nálunk - meg a környezetvédelem, meg a speciális osztály, ahova a diszesek járnak - akik közül több a kamu diszes, mint az igazi diszes). Szóval, a szakmai jegyeim rendszeresen rosszabbak lettek, mint a többieké (holott, mindig voltak, akik rendszeresen nem csinálták meg a kiadott feladatokat), és olyan megjegyzéseket, beszólásokat kaptam, amiktől nem éreztem v.mi szuperjól magamat - a legdurvább az, hogy a tanároktól kaptam többet, mint a csoport- és osztálytársaimtól (utólag tudtam meg, hogy a kedvesek minden egyes alkalommal megtárgyalták a hátam mögött, hogy én milyen k*cs*g spicli vagyok). Odáig fajultak a dolgok, hogy a már nem művészetis birka jellegű tanerők is be lettek izzítva, és kifejezetten arra utaztak, hogy a célszemélyek hibákat kövessenek el (belekötöttek a naplók vezetésnek módjába, az osztályozásokba - akkor is, ha nem olyan szakosok voltak, mint ők, a cigizősök felelősségrevonásába, mindenbe, amibe csak lehetett mondvacsinált indokkal). A legszebb az, egyébként, hogy soha, semelyik célszemélynek nem mondtam semmit, hogy mit terveznek ellene, de a kavarósoknak sem segítettem, szóval tényleg kimaradtam a dologból (ezért voltam gyanús, hogy súgok, és a paranoia nagy úr, tehát ártatlan résztvevő szerintük nem volt, mert mindenki gyanús, aki nem segít a kirúgatásokban). Egész egyszerűen azért utáltak, mert nem segítettem az aljas dolgaik véghezvitelében és elsimításában. A dolog vége az lett (miután nem segített semmi kultrútált, emberi dolog), hogy az igazgatónő kerek-perec sarokba lett szorítva, hogy ha nem tesz v.mit annak érdekében, hogy normális legyen a hangulat az iskolában, akkor az illetékes szervekhez való hivatalos fordulás lesz a legenyhébb következmény, amit a dolog hozhat magával (ergo, a helyi újság hasábjain is visszaköszönhet a történet, ami tényleg durva dolog, ugyanis, mint utólag kiderült, csomó sulieszközt csalással szerezett meg az iskola - mi, érdekes módon ezeket az eszközöket sosem használhattuk, és a fejesek kis mértékben pénzmosodának használták az iskolát).

Engem az igazgatónő behívatott (ugye milyen bátor, hogy behívat beszélgetésre, de nem ő beszél velem, hanem a helyettese?), hogy akkor mi van. Én elmondtam mindent, és melléfűztem, hogy szégyen, hogy ma egy iskolában a személyes ellenségeskedések lekerülnek a diákok közé, meg úgy egyébként is, hogy az iskolán kívüli dolgaikkal traktálják egyesek a diákokat, holott, ez se nem rájuk tartozik, se nem érdekli őket. Egyébként, ez az egész huzavona, a sok mocskolódás és fúrás, meg balhé 3 évig tartott.

Következmény csak annyi lett, hogy hivatalos eljárás és vizsgálat indult (érdekes módon, az alattunk járó művészosztály tett tényleges feljelentést a helyi önkormányzat oktatási osztályánál), ami írásbeli elmarasztalással és figyelmeztetéssel zárult le. Aha, hittem én, hogy ezen kívül más nem történt, pedig de. A két főkolompos tanárnő közül az egyik - a hivatalos verzió szerint - önmagától távozott, de ez nem igaz, mert kirúgták, viszont a másik, na az a suliban maradt, és még most is rombol, mintsem épít. Igazából annyira jól nem járt, mert az időközben távozni kényszerült művészeti vezető (akiről azt terjesztették, hogy tartozik román maffiózóknak, és azért bújdosik, de valójában megműtötték, mert nagyon beteg volt, és még ma sem gyógyult meg teljesen) visszatért, és most, az akkor helyére került paprikajancsival viaskodik a székért (akit Pestről hívott a két tanárnő, szóval haveri alapon kapta meg a helyet). Nem tudom, hogy akik még most odajárnak és művészek, jobb hangulatban tanulnak-e, és normálisabban megtanítják-e nekik a szakmájukat, mint nekünk.

Én barom, még egy évet az érettségi után lehúztam ott, hogy szakmát szerezzek, ami sikerült is, de értelme, az nem sok volt, ugyanis ilyen dolognak ipara ma már nincs Magyarországon. Ez az egy év is külön kaland volt, cirka 10 hónap alatt megtanulni 5 év szakelméleti és művtöris anyagát. Azt azért el kell, hogy mondjam, hogy a kezdeti csoportlétszámból erre a plusz egy évre már csak a csoport negyede maradt meg (amúgy is kicsi volt az osztálylétszám, 30 fő alatt, ezt még bontsd ketté, és az egyiket még oszd négy felé - tényleg kevés). Az osztály másik feléből év végére csak a fele maradt meg a szakján továbbképzésre, ma már úgy tudom, nincs ott egyikük sem, átmentek más suliba (pedig, őket összevonták egy egész megmaradt osztállyal, akik olyan szakosak voltak, mint ők, szóval 30 feletti létszámban voltak év elején). Szétszóródtunk, a legtöbben elmentek más szakmát tanulni, egyesek egyetemre, főiskolára járnak, de nem nagyon megy nekik.

Utólag visszagondolva nem csak azért utálhattak, mert nem segítettem a kavarásban, hanem azért is, mert a saját eszemből tudtam mindig jó jegyeket szerezni - sosem kellett kisírnom a jobb jegyet, és később jól érettségizni (én voltam az egyetlen, aki emelt szinten érettségiztem az egyik humán tárgyból, rajtam kívül még két ember volt, aki olyan tárgyból érettségizett középszinten, ami a felvételihez kellett nekik, és ezzel kifújt a céltudatosság) de súgni sosem szerettem, és ezt mindig a tudtukra is adtam. Egy valamiben voltam olyan, mint ők, mégpedig abban, hogy nekem se ment jól a matek. Abból egyöntetűen sík volt az osztály. Meg, biztos én magam sem lehettem szimpatikus, eléggé csendes voltam, nem követtem a divatos dolgokat (egyébként, ez már óvoda óta így van nálam, taszítanak a populáris dolgok). Nem tudom, más hogy van vele, de nekem nincsen sok barátom, meg vadidegen emberek előtt nem tudok harsány lenni. A barátaim mások, hosszú évek óta ismerem őket, ők nem néznek rám furcsán a szövegeim miatt, vagy az öltözködésem miatt. Ismerik az élettörténetemet, tudják, hogy nekem más tapasztalataim vannak bizonyos dolgokról, mint azoknak, akik egész családban nőttek fel, vagy mint akik jó anyagi körülmények között élnek, ezért másként gondolkodom.

A következő játékszint az egyetem, amit én, nem tudom, bevállalok-e, ugyanis, ami engem érdekel, az ma divatszak, túl sok a jelentkező, és nem biztos, hogy el fogok tudni helyezkedni vele, ha esetleg mégis bekerülök és majd végzek. A barmokból, meg már elegem lett általános- és középiskola alatt, valószínűleg nincs kvalitásom még 5 évet küzdeni s*ggfejekkel, akik szintén vagy hülyék az iskolához, vagy protekcióval kerültek a székükbe. Eddig, ahogy látom, az egyetemisták és főiskolások is meg vannak lőve, munkát nem biztos, hogy kapnak, tehát ugyanott vagyunk, ahonnan indultunk. Akár van papír, akár nincs, marha nehéz munkát szerezni, és ha nem fordítják vissza a folyamatot azok (itt a diplomás túlképzésre gondolok teljesen használhatatlan alibi szakokon, miközben pl. autószerelő meg alig van), akiknek erre lehetőségük van, akkor az országnak végleg game over.

Bocsi, hogy így beleszőttem az emberi dolgokat, mert igazából a rossz iskolarendszerről akartam írni, de az emberi tényezők hozzájárultak a végkifejlethez, így nem lehetett kihagyni őket. Szóval, ha bármelyik muki ráakad a bejegyzésre, gondolja végig, mi vezethet egy iskolai feljelentéséhez, ugyanis sokszor nem puszta habókból csinálják a diákok és a szülők a cirkuszt. Meg jó lenne, ha kicsit jobban belenyúlnának az iskolai dolgokba, mikor feltűnően nagy összegek szerepelnek a papírokon, ugyanis nem biztos, hogy a nagy összegű, elnyert eszközök ténylegesen az iskolába kerülnek-e, vagy, hogy úgy egyáltalán léteznek-e.

Mostanában olvastam egy cikket a ni-nikről (a ni-ni egy spanyol kifejezés - egyfajta mozaikszó-szerűség, jelentése nem tanuló, nem dolgozó fiatal). Ezek a ni-nik elsőként Spanyolországban bukkantak fel 4-5 éve (lám, hazai pályán sem klappol a bolognai rendszer).

A ni-nik általában egyetemet végzett fiatalok, akik már nem képzik magukat, de még nincs munkájuk, ellenben van pénzük bulizni és márkás ruhákra - a szülők jóvoltából. Általában többen laknak együtt egy lakásban, vagy a szüleiknél laknak. Szerintem ezek közül a fiatalok közül nem mindenki kényelmi okokból, lustaságból ni-ni. Mert, az egy dolog, ha v.ki elvégzi a sulit, meg más dolog az, hogy lesz is majd munkája. Nem éltem még külföldön, de globális az "ismerős, ismerőse kapja meg a melót", és a "végeztem egyetemet/fősulit, de nincs állásom, mert nincs munka" effektus. Persze, ebben benne van az is, hogy van, aki nem hajlandó másabb munkát végezni, mint a végzettsége, de amúgy tudna dolgozni - ez ökörség, mert v.hol el kell kezdeni a pénzgyűjtést, még ha kicsiben is. Meg az is, aki bármit elvállalna, de egész egyszerűen sehova nem veszik fel - kifogás a munkáltató részéről is milliárd van. Meg az is, aki dolgozna is, van is megfelelő papírja a meghirdetett állásra, de nincs ismerőse az állás megszerzéséhez, és/vagy már van ember rég a meghirdetett helyre, de hát ki kell írni a betöltendő pozíciót pályázatra.

Az egyik kommentelő írta egy bizonyos oldalon az alábbi dolgokat, van benne igazság, de a 4. pontot fikázásnak tartom, ugyanis az egyetemek túlnyomó többségén nincs valós, éles gyakorlati képzés, ergo a diák, a leendő munkavállaló nem tud tapasztalatot szerezni, szóval a papírja nem ér többet, mint pl. egy vendéglátós gyakorlaton tanuló és dolgozó OKJ-s emberé (kivéve az orvosi képzés, és még néhány természettudományos képzés). A kommentelő által említett 3-6 hónapos dolgok nem OKJ-s képzések, hanem a Munkaügyi Központok által indított tanfolyamok. Az OKJ-s képzések min. 1 évesek, az új rendszer szerint többségük 2 évessé vált, de létezik 3 éves is. Szóval, nem kéne fikázni azt, aki szakmát tanul, és nem diplomát szerez. Tehát, íme, a kifogás lista:

Ja, szóval, az oktatásról: 7 éves koromtól kb. 20 éves koromig jártam suliba. Általános iskolában amiket tapasztaltam: a tanítók nagy része kiégett volt (a mi tanítónk spec az akkori megyei rendőrfőkapitány felesége volt, már közelebb az 50-hez, erős hangulatingadozással és korrupciós hajlammal), ami egy dolog. Már eleve pofára ment a hozzállás, aki szimpi volt, azt mindig vitték versenyre, mindig elnézőbbek voltak vele, meg persze, ezeknek a gyerekeknek a szülei profin nyaltak a tanítónőnek - érdekes módon, nem a csóró gyerekek szülei voltak ezek. Viszont ez az emberi oldal, ami nem elsődleges, de számít. Tehát: rossz volt eleve az a módszer, ahogyan írni-olvasni tanítottak. Sok szemléltető ábrára emlékszem, melyeknek céljuk a betűk könyebb megjegyzése volt. Dísznek aranyos, de a funkcióját nem látja el - emlékszem pl. az R betű táblájára. Egy rakéta volt rajta. Nekem kapásból űrhajó jutott róla eszembe, nem a rakéta. Ugyanez esett meg az m - macskával (nálam cica), a h - hattyúval (nálam madár). Oké, oké, hogy asszociáció, de..... Ennek ellenére az olvasással nem voltak gondjaim, az írással sem. Viszont, sok kortársam nem járt ilyen jól, sokan közülük ma is képtelenek értően, normális hangsúllyal olvasni, érthetően fogalmazni. Akinek most kisiskolás a gyereke, és hajlandó vele együtt tanulni, érzékeli a problémát. Zanzásítva, általános iskolában alsó tagozattól fogva rengeteg felesleges dolgot tanítottak meg nekünk. Felső tagozatban meg még több felesleges anyag volt. Meg ugyanolyan kiégett, elfogult tanárok, mint alsó tagozatban. A használható, valós dolgokat nem tanították, pedig már akkor hasznukra vált volna.

Középsuliban a 9. osztályt nem szerettem. Már év elején nagy balhé volt az új igazgatónő miatt (állítólag megbundázták a választmányi akármit, így került ki ő győztesként a szavazásból). Nem csak az osztályfőnökünk volt már egyrészt túl öreg (hogy milyen remekül sikerültek egyes reformáló intézkedések, mi sem bizonyítja jobban, hogy ez a tanárnő még akkor is ott tanított, mikor mi már a szakvizsgánkra készültünk - szakmai, azaz 5. évben ismét ő lett az ofőnk), hanem a legtöbb ember is gyenge iskolából jött, ami egy addig erős szakközépben nagy negatívum volt. Mindenkinek év elején be kellett mutatkozni, meg megmondani, melyik suliból jött. Mikor én kerültem sorra, és mondtam, melyik általánosba jártam, rögtön jött a pofavágás, meg a beugatás (pedig eléggé csendes ember vagyok, és fogalmam sem volt arról, hogy az én volt sulim milyen erős is). Ez el is intézte az akkor hátra lévő kb. 10 hónapot rendesen. Teljesen művészetis osztály voltunk, olyan hülye renszerrel, amit csak kreálni lehet művészeti iskolában: a forgó rendszerrel. Ez azt jelenti, hogy az osztályt csoportokra bontották, és x hetet voltunk elektronikus grafikán, újabb x hetet alkalmazott grafikán, megint x hetet textilen, és x hetet szobrászaton. Év végén a művésztanárok kiválogatták a nekik szimpatikusakat (a teljesítmény senkit nem érdekelt, ugyanis órákatt nem sűrűn jártak be megtartani, így arról sem volt valós fogalmuk, ki mennyire jó az adott ágban), a többieket meg egymás nyakára tukmálták. A protekciósok, természetesen mindenkori előnyt élveztek cirka 40 fővel szemben (kb. ennyien voltunk az osztályban). Akik nem hagyták magukat, kiharcolták, hogy abba a csoportba kerüljenek véglegesen, amelyikbe eredetileg is jelentkeztek felvételikor (ugyanis jelentezéskor meg kellett jelölni egy szakot). Mint kiderült, ez a forgó rendszer már egyszer becsődölt, de mikor eltörölték ezt, elkezdődtek a különböző cirkuszok, hogy ki milyen osztályba meg szakra akar járni, így visszavezették.

Ennek az egész válogatósdinak az lett az eredménye, hogy 2 csoport a négyből egy másik osztályba került, amely félig infós, félig művészetis osztály volt. Tehát nem történt más, mint az, hogy 2 fél osztályt kicseréltek. Ez az új osztály nekem szimpatikusabb volt, mint az előző évi, és az új ofő is reálisabb fazon volt (utólag kiderült, hogy ő sem az volt, akinek mutatta magát). Az igazi móka ekkor kezdődött, ugyanis a szakmai tanárnő meg a kolléganője nagy lovat kaptak maguk alá a művészeti tagozatvezetőtől - aki aztán nem tudta visszafogni őket - , így úgy gondolták, hogy a számukra nem szimpi kollégákat szépen kirúgatják a gyengekezű igazgatónőn keresztül. Ami a legdurvább, az az, hogy ehhez gátlástalan módon felhasználták a befolyásolható diákokat, tehát a többséget - szakuktól függetlenül. Én kimaradtam ebből a köpködésből, de nem jártam jól, ugyanis a gyakorlati tudást én sem kaptam meg, pedig pont ez lett volna a lényeg. Szóval, kevergett a cucc rendesen, nekem a rosszfiúk oldalán osztottak szerepet. A legszebb az, hogy ezek a rosszfiúk voltak azok, akiket ki akartak rugatni. Hát nem vicces? :D

Folytatás következik (valamikor majd egyszer)!

Tegnap baromi pipa voltam.

Mentem ki az ajtónkon kb. 15:00 körül, érzem, hogy süvölt befelé a hideg. Megyek le a lépcsőn, hát látom, tárva-nyitva van a tetőfeljáró. Oké, elintézem a vásárlást, jövök vissza közértből, lépcsőházban találkozom az egyik itt lakó nénivel. Kérdem, nem tudja-e, miért van nyitva a tetőfeljáró. Azt mondta, v.mit szereltek. Oké.

Jövök haza 17:50 körül, hát érzem, hogy még mindig rohadtul hideg van a lépcsőházban. Lerakom a lakásban a cuccaimat, megyek kifele vissza, hogy akkor bezárom a csapóajtót. Hát francokat. Olyan nehéz az a sz*r, hogy megmozdítani se tudtam! Még ezen kívül kétszer próbálkoztam: egyszer úgy, hogy megrántom a láncot (ami elvileg arra van, hogy behúzni is lehessen az ajtót). Nem jó. Vissza a lakásba, lomos ajtaja ki, nyársot kiveszem (ilyen kampósan el van hajlítva a vége, azért, meg lehessen vele megfogni, felakasztani dolgokat). Megint fel a létrán, nyársot be a nyelvbe, elindulok lefele, hogy majd akkor berántom az ajtót. Nem jó. Nyársat vissza a lomosba, megint ki, megint fel a létrán. Félig kilógtam a tetőre, megfogom a szélét. Úgy se jó.

Vissza a lakásba, mondom Anyunak, kinek szóljak, aki be tudja zárni az ajtót. Csengetek a mi szintünkön, senki nem nyit ajtót. Megyek le a következő szintre, ott is kuss. Megyek le a következőre, ott sincs senki. Megyek le az elsőre. Csengetek az 1-es lakásba, kinyitja az ajtót a nagydarab pali. Mondom, elnétést a zavarásért, de kéne segítség, hogy bezárni lehessen a csapóajtót. Mondja, jó, ha hazajön az asszony, feljön, bezárja, most nem, mert egyedül van a gyerekkel. Eltelt majd' 2 óra, és b*szot feljönni (az asszony 2 perccel azután jött haza, hogy én elindultam felfele a lakásunkba). Még csengettem 2 helyen, a házmesteri lakásban is a földszinten, ott nem volt otthon a néni fia - vagy totál kiütve feküdt a sötét lakásban (elég durván iszik). Szó-szó, egy épkézláb ember sem volt, aki képes lett volna azt a k*rva ajtót bezárni. 20 nyomorult lakás van ebben a tetves lépcsőházban (4 emelet+földszint, ezért 5, szintenként 4 lakás van), és, igaz, péntek van, de este 19:00-kor még azok is otthon vannak, akik bulizni járnak amúgy péntekenként.

Mondom, ha ti így, nyomorultak, akkor nyitva marad a tető, de senki ne reklamáljon, ha betörnek v.kihez! Ma reggel a házmesteri lakásból kihívták csak a takarítónkat a Kiliánból azért, hogy csukja be a tetőfeljárót. Nem csak ez a baj, hanem az, hogy egy férfiember se volt, aki ajtót nyisson, és bezárja a csapóajtót, pedig, közös érdek, hogy senki ne járkáljon idegen a házba be, pláne ne a tetőn keresztül! Ma jövök haza délután, már rögtön jött a magyarázat, hogy mert így a szerelők, meg úgy az akárkik. Mondom, nem érdekel, a szerelőknek meg meg fogom mondani, ha jönnek, hogy ne b*sztassák azt a nyomorult tetőfeljárót, mikor nem itt van a mi házunkon szerelnivalójuk (kiderült, hogy a másik házban szereltek v.mit, de nem is itt jöttek le, szóval, pláne nem értem, minek nyitották ki a feljárót)! Na meg, a lakatot is ellopták a csapóajtóról - az utolsó utáni örömük legyen egy sz*r lakat ellopása!

Az utálom a bérházban való lakásban, hogy akik megvették a lakást, azok annyira nagyra vannak a tulajdonukkal (érdekes, azt nem hangoztatják, hány évtizedre adósodtak el emiatt), amikor b*sztatni kell v.kit, mint tavasszal is minket a virágláda miatt (ennek előzménye az, hogy a részeges f*szinger a 3/2-ből kirúgta mérgében az erkélyüveget, ami megkarcolta a kövér faszi kocsiját, aztán v.ki barom kitalálta, hogy a virágláda veszélyes - nem baj, hogy amúgy teljesen rögzítve van, szóval ha v.mi kiszedi onnan, az max. egy hurrikán), akkor ótvar nagy pofájuk van, de amikor tenni kell v.mit, akkor senkinek még a fingját se lehet érezni! Ha tegnap éjjel betörtek volna v.kihez úgy, hogy a tetőfeljárón keresztül jöttek volna be a betörők, akkor már rögtön baj lett volna, hogy nyitva van az a sz*r! Ugyanilyen cirkusz zajlott le a szellőzővel 2/1-ben lakó elmebajos miatt, a vége az lett, hogy nem tudunk teregetni a fürdőszobában, mert feljön a cigi meg a sz*rszag (kikapcsolattta ő, meg a többi nagyokos majom az egyébként teljesen csendes szellőzőt, ami nem is járt egész nap, csak reggel meg este).

A kövér pasi meg visszakapja a szívességet: csak azért is ki fogom akasztani a madáretetőt (néhány éve reklamált miatta). Lesz*rom a köcsög redőnyét, hogy a lepergő mag megakasztja; az itt élő vadmadaraknak darabja kerül annyiba, ugyanis mind védett madarak, mint neki az egész redőnye (2 db, plusz külső tárolók). Ő nem tud annyit megtenni, hogy segítsen bezárni az ajtót, ami az ő érdeke is, akkor engem sem érdekel a redőnye!

Ugyanez van a kapuval parkolás elé is: ki van írva abban a rohadt Házirendben, hogy nem lehet a kapu elé parkolni. Erre mit csinál néhány barom - köztük a kövér f*szi is - beáll a kapu elé. Most nem baj, de ha v.mi történik, és nem tud beállni a mentő-, vagy a tűzoltókocsi, akkor majd baj lesz. A rohadás jöjjön arra a nyomorult burzsuj fajtájukra! Amúgy nem érdekelne a dolog, de így, hogy akadályozzák a forgalmat, érdekel. B*kker, de felidegesít az összes!

Voltam Állásbörzén!

Életem első állásbörzéje; rapid reakció: színvonalasabb, mint gondoltam, úgy értem ezt, hogy többségében normális cégek voltak kint, többnyire értelmes szervezőkkel.

A legtöbb hirdető fizikai munkát kínált, főleg férfiaknak, de volt standja a Honvédségnek, a MIOK helyi szakképző iskolájának, néhány középiskolának és szeretetszolgálatnak is. Mivel én egy alacsony, vékony figura vagyok, így nálam a fizikai munkák többsége kiesik. 2 helyre nyomtam be a cv-met, az egyik ügyfélszolgálatos, a másik recepciós meló. Lett volna egy harmadik hely is, ahova adtam volna papírt, de ők leléptek hamar (az is recepciós meló). Szóval, őket majd telefonon kell hajkurásznom hétfőtől. Remélem, hogy ott is elmondják, amit tudni akarok, és nem kell kibuszoznom! B*kker! Most, hogy csóróság van, nincs se diákom, se felnőttbérletem, szóval 4 db jegy kell ahhoz, hogy kijussak a város melletti üdülőövezet-szerűségbe (amúgy gazdag arcok laknak itt, nem csak szállodák, uszodák, meg ilyenek vannak ott, szóval jó környék). Ugyanilyen kategória egy másik üdülőhely, az is drága környék egy rakat étteremmel, fürdővel, szállóval és panzióval), az összesen 1000 Ft, ha a buszon veszel ugyanennyi jegyet, akkor darabja drágább 100 Ft-tal, szóval úgy meg már 1400 Ft! A közlekedés minősége meg olyan sz*r, hogy az hihetetlen, de az ára baromi magas.

Ja, igen, szóval: a kiállítókkal nem volt bajom, csak azzal, hogy a 75 kiállítót baromi kicsi helyen zsúfolták össze (a helyi sportcsarnokban), szóval a standok között egérutak voltak, alig lehetett úgy közlekedni, hogy ne lökjön fel legalább 3 ember, míg odaérsz ahhoz a standhoz, amelyikhez akarsz. Jobb lett volna, ha a helyi egyetem körcsarnokában rendezik meg. Amúgy elmenni az állásbörzére kötelező volt, de nem gondolom úgy, hogy felesleges volt elmenni.

Hétfőn meg megyek tanácsadásra. Igaz, hogy nem kellett sokat sorakoznom múlthét kedden, de nem akarok mégegyszer másfél órát dekkolni a sorban. Majd megkérdezem Terminátort, hova és merre kell mennem.

Elmentem múlthét kedden a helyi Munkaügyibe, ami a regionálik M. K. is egyben. Még szerencsém is volt, hogy csak másfél órát kellett sorakoznom. 9:00-re mentem amúgy. Mindenki a sor végén kezdi, így én is. Kivételesen nyugodt napot foghattam ki, mert csak 1 ember akart elém tolakodni, de mégsem tudott. Előttem egy olyan lány állt, aki most végzett gépészmérnökként (ergo, diplomás ember), és nem talált munkát. Van ott a sorakozónál egy alacsony, kicsit kövér, kopasz manusz, ő v.mi biztonságis figura. Nagyhangú ember, a visszajáró vendégek szimplán csak Terminátornak hívják. Kell is oda ilyen ember, mert nem a legbizalomgerjresztőbb a munkanélküliek felhozatala :/ Szerencse, hogy aránylag korán mentem, mert mire kijutottam, a kapun kívül, a járdán állt a sor....

Szóval, álltam sorba másfél órát. Eljutottam a nevezett 2.-es számú ablakhoz, ahol egy mogorva, középkorú, szőkített droid ült. Ő felirányított az emeletre, a 107-es szobába. Kaptam ilyen kis cetlit is, hogy miért jöttem, meg egyéb ilyen adatokkal volt teleírva. Hát, a lenti ügyintéző egy tündér volt ahhoz képest, akinek az irodájába kellett mennem. Köszönés tőle nuku. Leülök, veszem elő a mindenféle irataimat (személyi, lakcím, bizik, stb.). Nézi a bizonyítványaimat, felhúzza a szemöldökét, aztán nézi az OKJ-s bizimet, majd elvörösödik a feje, és aránylag szolidan megkérdezi: "Maga mit keres itt ilyen jó érettségivel, és egy OKJ-s bizonyítvánnyal? Ezzel simán elmehetne varrónőnek!" Mondom: "Elnézést, de téved: az OKJ-s papírom nem varrónői, hanem tervezői képesítés. Varrással kapcsolatban csak az alapokat tanultuk, a képzés inkább művészeti és elméleti volt." Nem mondott semmit, csak elhúzta a száját, és gépelte tovább az adataimat. Ó, én kérek elnézést, amiért tönkreverték anno 20 éve magyar ruhaipart, és nem dolgozom pl. kínaiaknak illegálisan sz*rért-húgyért egy lepukkant helyiségben napi 14 órában, 2x10 perc pihenőidővel (ha egyáltalán adnak pihenőidőt)! Ezután kitessékelt az irodából, ő is kijött, és elvitte lefénymásolni az érttségimet, meg az OKJ-s bizimet. Kaptam ilyen fehér színű, álláskeresős kiskönyvet, meg egy több oldalas dokut, amit vagy 1000 helyen szignóznom kellett. Bele se merek gondolni, hogy a diplomás csaj, aki előttem állt, milyen beszólást kaphatott, mikor az ügyintézőhöz került (ahhoz, akinél én voltam, mert, bár előttem állt a sorban, mégis utánam ment be. Furcsa ez a számosztogató rendszer).

Ezután még megkérdeztem, hogy a képzésekről hol érdeklődhetek. Megmondta, és kb. 15 percnyi fel s alá mászkálást követően meg is találtam (a 103-as irodát kerestem). Az irodák számozása egyébként baromi logikátlan. Oké, bekopogok. Semmi szó, hogy "Tessék!" vagy "Szabad!", vagy ilyesmi. Benyitok, bemegyek. Két asztal mögött egy-egy, tőlem max. 5 évvel idősebb csaj ült. Kérdezem, mi a helyzet a képzésekkel. Válasz gyér hangon: "Hát, most nekünk nincs képzésünk, de a V******e hirdet képzést meg állást." Kérdezem: "Akkor minek van kint a regionális honlapon a képzések listája?" Válasz: "Nem tudom, a honlapot nem mi szerkesztjük!" Mondom, értem, köszönöm, viszlát. Annyira jellemző, hogy az asztal mögött ülő szerencsétlen birkának fogalma sincs arról, amit csinál, és ami elgondolkodtató, hogy hogy kerül egy alig 25-26 éves ember munkaügyi tanácsadói posztra, mikor több, mint valószínű, hogy nulla gyakorlata van ilyen munkakörben. Ilyen után senki ne csodálkozzon, hogy sz*rt se halad az ügyintézés! Tapasztalatlan emberekkel nem lehet hatékonyan dolgozni! Nem azt mondom, hogy a kiégett ötvenesek a nagyágyúk, de legalább ne koma alapon menjen már az a közigazgatásban, hogy ki milyen állást tölthet be! Valószínű, hogy ez a két csaj is úgy került be, hogy az apjuk ismerte a kóceráj vezetőjét. Gratulálok! Újabb 2 ember, akiknek sz*rt sem ér a semmilyen munkájuk és valószínűleg több ezer ember munkához, képzéshez jutási lehetőségét szúrják el naponta!

Baromira felidegelt az a nyomorult ott az asztalt mögött, szóval bementem a fentebb említett céghez. Ott kaptam szóróanyagot, hogy hova kell küldeni cv-t. Hazafele menet még mászkáltam a városban, és a buszra várva egy olyan nénivel beszélgettem, akinek a lánya jogászként végzett (summa cum laude diplomával, ami nagyon jó - a jogászoknak minősítő diplomája van), és nem talál állást. Szóval, semmire sincs garancia....

Hazaértem kb. 13:30 körül, és leültem megcsinálni normálisan a cv-met, meg a motivációs levelet (kértek azt is - jellemző a multikra). Hát szenvedtem, mint a lakodalmas kutya, hogy hogy fejezzem ki magam - rég nem írtam semmiféle hivatalos dolgot, szóval, kicsit kiestem a formanyelvből. Sikerült jól megszerkeszteni a cv-t meg a motivációs levelet, elküldtem a megadott e-mailcímre. Most várom, hogy visszajelezzenek. Ez a meló nem tűnik trének, de olvastam pár rossz dolgot a cégről (állandó variálás a beosztással előzetes figyelmeztetés nélkül, idióta interjúk, stb.), szóval, nem tudom. Olvastam olyan írást is, ahol meg dícsérték a helyet. Majd kiderül. Holnap megyek állásbörzére. Remélem, lesz olyan hirdető is, aki normális állást kínál normális bérért, normálisan elmondja, mit kell csinálni, és elfogad cv-t (vannak, akik nem, és ott helyben kell papírt kitölteni). Hétfőn meg, tanácsadásra megyek 9:00-re. Kíváncsi vagyok, fognak-e használható és értelmes dolgot mondani....

Baromi rossz, hogy nincsen munkám, pedig mindig böngészem a hirdetéseket, de ezek rendszerint vagy sz*r melók, ahol tuti, hogy se bejelenteni nem jelentenek be, se kifizetni nem fizetnek, és ha van szerződés, azt tuti, hogy a munkavállaló szívja meg, ha aláírja (egyébként, pont egy ilyen helyről léptem, még mielőtt aláírtam volna a papírt, és miután kiderült, hogy a 30 nap nem 30 munkanap, hanem max. 10 nap, de még annyi se biztos, és még azt a rövidke időt se fizetik ki). Vagy olyan melók, amiket hirdetnek, ahova diploma kell, meg gyakorlat. Vicces kritériumok: a legtöbb friss diplomásnak nincs gyakorlata, vagy ha már x éve végzett, akkor is lehet, hogy nincs, mert még mindig nem talált állást , ahol gyakorolhatott és dolgozhatott is volna (vagy dolgozott, de baromi más területen eddig), vagy van diplomája, és gyakorlata is, de már nem fiatal (ergo, közel az 50-hez, és a nyugdíjhoz is). A munkáltatók se tudják már, mit kérjenek a jelentkezőktől, és ott csalnak, ahol nem szégyellnek, és ezt a csalást sokszor a munkavállaló szívja meg. Élő példa tesóm: jött a napokban 2 APEH-os figura, hogy tesómnak x százezer Ft-nyi adótartozása van+y tízezer Ft-nyi késedelmi kamattal, mert nem fizetett adót. Mondjuk, ez nem lehet, ő mindig minden járulékot befizetett. Hát kisült, ahogy kérdezgették az arcok az előző munkahelyeiről, hogy az ez előtti munkáltatója b*szta bejelenteni őt az illetékes hatóságnál! Oké, kitöltöttük a szükséges papírokat; mondták a tagok, hogy nincsen gáz, mert ez a tartozás elévül nemsokára, szóval így senki nem kerül utcára.

Szóval, k*rvára remélem, hogy sikerül v.mi normális állást találnom és kapnom.

Már évek óta szokásunk, hogy etetjük a különféle vadmadarakat. Pont olyan helyre épült a bérház, ahol egyébként sok családi ház van, és fa meg bokor. Nem rossz környék; igaz, mikor Anyuék 30 éve ideköltöztek, még alig, hogy kész volt a házsor, és akkoriban épültek a modernebb családi házak.

Szóval, mert sok a fa meg bokor, bőven van hova fészkelniük. A leggyakrabban cinkék jönnek ide. 3 éve még az én szobám ablakához volt egy szögre akasztva az etető, meg felette egy másik szögre egy faggyúgyolyó, tele mindenféle magvakkal. A 2.-on lakó szomszéd redőnyt csináltatott, de annyi esze nem volt a burzsuj parasztjának, hogy egy védőlemezt rakasson a redőny fölé :/ Szóval, minekutána kicsapta a hisztit, hogy a rdőnyébe a lepergő magok beesnek, nem raktuk ki többet az etetőt, csak a golyót. Sajnáltam, mert az etetőbe jöttek zöldikék, citromsármányok, tüzesfejű királykák, őszapók, ökörszemek, sőt, egy pár meggyvágó is, meg egyszer egy feketerigó is. Szép, színes madárkák, jó volt őket nézegetni, és tudni, hogy segítünk nekik túlélni a telet azzal, hogy etetjük őket.

Szeretem a madarakat, hasznos állatok. Így, hogy mostmár csak a golyó van kint, szinte csak cinkék jönnek (kékcinegék és széncinkék). Ők is nagyon aranyosak. Általában csapatosan jönnek, 4-en 5-en egyszerre. A főnök eszik mindig először, a többieknek addig kuss van, ők lentről (ablakpárkányról) szedegetik a morzsákat, meg az ablakról, ahonnan kijött a külső tömítés. Vagy a falon kapaszkodnak, akár fejjel lefelé is. Arra kelek, hogy kopogtatják veszettül az ablakot, meg a párkányt, de nem haragszom rájuk. Néhány nappal ezelőtt cseréltem a golyót, mert az előző elfogyott. Addig keresték a golyót, és a főnök a szögön ült :) Vices volt az egyik ilyen színes tollcsomó, mert ő pont akkor készült leszállni, mikor én nyitottam kifele az ablakot. Jött, pont meglátott, megijedt, és a levegőben csapkodott a kis szárnyaival. Nem tudom, hogy ő, vagy én döbbentem-e meg jobban :) Szerencsére nem ijedt meg ő sem (többen is jöttek), urbanizálódott madárkák ők már, a közeli kopasz fán van a figyelőállásuk.

Érdemes etetni a madarakat, mert hosszútávon nagyon hasznosak, pláne, mikor bogáridény van. Nem csak faggyúgyolyót lehet nekik adni meg magkeveréket, hanem főtt rizset is, félbevágott sütőtököt, sőt, kókuszdiót is. Utóbbiban kell vágni egy 2, 3 cm-es kör alakú lyukat, és kifüggeszteni a kókuszt. Hamar megtalálják a kistestű madarak; ez duplán hasznos etetési módszer, mert ki tudják enni a kókusz húsát, és költőodúként is használhatják a kiürült csonthéjast. Vannak direkt költésre készített költőodúk, ezeket főleg kertészeti áruházakban lehet kapni, de nem érdemes megvenni, mert önköltségen olcsóbb megcsinálni. Sőt, faggyúgolyót is lehet házilag készíteni. Baromi sok ilyen recept van fent a neten.

Irigylem azokat, akiknek van kertjük, mert ők több helyre tudnak etetőt kirakni, igaz, vigyázni kell, nehogy megtalálják a ragadozók az etetőt, odút. Így is jó, mert a bérházi ablakra kiakasztott etető, golyó is ugyanúgy segítség. Higgyétek el, párszáz Ft-ért cserébe életeket menthettek meg!

Ma voltunk kint Apunál a temetőben.

Már régóta nem engedhetjük meg magunknak, hogy vegyük a csokrot, ezért magunk kötjük. Ill., Anyu köti, én hozom a hozzávalókat. Mivel sok helyen szálanként 400-500 Ft-ot is elkérnek a krizantémért, ezért selyemvirággal készül a csokor. Szép, de nem olyan, mint a vágott :( De örülök, hogy legalább erre telik! Vettem 5 nagy, meg 5 kisfejű selyemvirágot a belvárosi százasban, ez volt együtt 1043 Ft, meg két csokor gallyat, az 400 Ft. A piacon a kis csokrok kezdődnek 1500 Ft-tól. Anyu nagyot kötött kb. ugyanennyiért.

Fenyőt meg, a közért előtt áruló nénitől vettem. Egy csokorban 5 gally volt, és 200 Ft. Azért, ez nem rossz. A piacon sokkal drágább, és kevesebb gally is van egybekötve. Bánt a dolog, hogy nem engedhetünk meg magunknak élővirágot, meg a gallyakon kívül más szárazvirág kötészeti homikat (pl. mahónia, sóvirág, stb.). Akkorák az árak, hogy az elképesztő! V.mi furcsa szokása az előknek ez, meg sajnos már presztízskédés, kivagyiság is, hogy ki milyen csokrot vett/köttetett, és hány ezer Ft-ért. Pedig a szándék a fontos szerintem, meg persze, az ízlés is. Néha csak lesek, hogy milyen színben gyártanak művirágokat és mécseseket....

Tesómmal mentünk ki a temetőbe. A kapunál mindig vannak ilyenkor árusok. Hát náluk is magasan vannak az árak. Kifele menet láttam, hogy a túlnyomó többség nem vett semmit pár szál olcsó gyertyán, mécsesen kívül (igaz, relatív, hogy mi az olcsó); inkább csak nézelődtek. Szóval, mi a magunk által kötött csokrot vittük, meg tesóm még külön egy kisebbet, amit a piacon vett. Szépen lesöpörtem a sírt, meg letöröltem a táblát. Azt hiszem, a miénk 4 koporsós. Apu van oda eltemetve, meg nagymama 2. férje. Tavaly járt le a bérlet (20 évre váltottuk meg), azóta, gyanítom ketyegnek az anyagi dolgok - nem tudom, Anyu nem beszél róla, kérdezni meg nem merem, mert rögtön beoltanak. Elkeserítő, hogy ma egy átlagos család nem tudja fedezni a normális szükségleteit (gondolok pl egy hétvégi bevásátlásra. Nem a legsz*rabb dolgokat veszi meg az ember, meg nem is a legdrágábbakat, hanem v.mi középkategóriás, átlagos holmit).

Bele se merek abba gondolni, mi lesz, ha nem fogjuk tudni megint x évre megváltani a sírt... 2 koporsót, benne 2 ember földi maradványaival hova tegyünk???? Úgy tudom, már egyszer elhantolt embereket nem hamvasztanak. Szóval, ez kiesett. Egyébként, az egyik leghiénább dolog az embereket holtuk után is lelejmolni. Nem azt mondom, hogy ne legyen bérleti díj, vagy v.mi ilyesmi költség, de miért ekkora? Semmi extra nincs a síron, sima, szürke műkő, rajta fekete műkő névtáblával. Ennyi.

Szégyen, hogy már a temetkezésből is ennyire burzsuj dolog lett. Egy sima, koporsós temetés 200 ezer ruppónál kezdődik, meg ehhez még számold hozzá kb. min. ugyanennyiért a sírkövet. Simán ott vagy, hogy fél millió Ft, meg még x évre előre a bérleti díj (és akkor még előtte nem számoltad a test szállítását akárhová, meg még egyéb ilyen dolgokat). Persze, mindennek ára van, mert mindenki pénzből él, de az normális, hogy a családoknak kölcsönt kell sok esetben felvenniük, hogy méltóképpen elbúcsúztassák a szerettüket? Vagy normális az, hogy évről évre kevesebb csokor, virág, mécses, gyertya van a temetőkben?

A legdurvább, b*kker: egy magyar biztosítónak már külön szolgáltatása van kifejezetten nyugdíjas embereknek, a majdani temetkezési költségeik fedezésére! A dolog úgy műkszik, hogy pl. Mari mama 75 éves, és havonta x ezer forintot befizet ebbe a szolgáltatásba. Mikor majd meghal, ez az összeg azonnal felszabadul (szóval nincsennek illetékek, adók, hagyatéki eljárás ezzel kapcsolatban), ebből elrendeznek mindent, kezdve a szállítástól az öltöztetésen át, a koporsón keresztül magáig a szertartásig. Őszintén szólva, nem tudom, hogyha nem gyűlik össsze x Ft, akkor miből és hogyan, és kivel temettetik el a halottat. Amúgy, nem hülyeség a dolog, de elkeserítő, hogy ma már erre külön gondolni kell....

Halihó! :)

Immár én is megjelentem a neten, mint online naplóíró. Fogalmam sincs, milyen időközönként fogok ide írni, és miről. Az tuti, hogy sokmindenről, főleg a gondolataimról, meg egyebekről.

20 éves vagyok, és jóindulatú volt osztályfőnökömnek köszönhetően - aki 11. és 12. évvégi, egyik humán tantárgyi jegyemre nem adta meg a jobb jegyet, pedig álltam úgy, hogy megkapjam, és még javítót is írtam, amit puszta felsőbbrendűségi érzetből kapásból lepontozott - nem jutottam be sehová. Érettségin szintén ezt csinálta. Azért vont le 8 pontot, mert szerinte rossz volt egy adat, amit mondtam. Közben meg, francokat: a könyvből írtam ki, mikor tanultam az anyagot, szóval, tuti az az adat volt helyes, amit mondtam. Szexben gazdag szép napot kívánok így utólag is az összes nőági felmenőjének!

Szóval, most a munkakeresők széles táborát gazdagítom. Kedden megyek a Munkaügyibe. Ha azt túlélem, és kapok időpontot - aminek birtokában majd szintén még 5000 évet kellesz sorakoznom, míg végre v.ki rámpislant, hogy mit akarok - felmászhatok a képzésisekhez, és megnézhetem a kínálatot. Rohadt jó, hogy egyébként a honlapon baromira nincsen világos tájékoztatás a képzésekről, meg amúgy is totál elavult a site. Ha nem frissítik, akkor minek van?!

Amúgy, én már a túlélésre játszom; céljaim már nincsennek. Minek? Úgyis csak az érvényesül, aki átgázol mindenkin, benyalja magát, v.mi fejes haverja (vagy szeretője), vagy piszoksok pénze van. Szóval, az esélyegyenlőséges dumától égnek áll a hajam.

Ja, magamról: szóval, 20 vagyok, félárva, kicsit paranoiás és kedélybeteg. Van 2 nővérem, akiket szeretek, meg Anyut is, aki nyugdíjas, és annak ellenére, hogy néha kiborító, a világ legjobb Anyukája, meg 2 unokatesóm (közülük az egyik velem kb. egyidős, és egy tróger, a másikuk fiatalabb, és nagyon okos). Van 1 pár díszmadaram, cinkéket etetek télen, szeretek sétálni (töbnyire egyedül), zenét hallgatni, aludni, olvasni, filmet nézni, és tolni a netet. Utazni is szeretek (főleg vonattal, metróval), meg egy csomó minden érdekel. De, majd úgyis meglátjátok.