Kiírom, mert ki nem mondhatom

Azt már el tudom mondani, hogy nekem 2010 baromira nem jött be.

Eléggé viharos, bár hozzám képest szolid vége lett egy 3 évig tartó szerelemnek. Utólag visszagondolva komolyan nem tudom, mit szerettem benne, meg úgy alapból miért szerettem meg: se nem szép (teljesen aránytalan mindene), totálisan érzéketlen, gyakorlatilag egy embergép; a humora se volt jó - vagy kiforgatta a szavaimat, vagy direkt ellenkezett. Egyébként örülök, hogy vége lett. Szenvedjen vele az, akinek két anyja van! Ja, jótanács: 1 évnél tovább ne várjatok senkire, hogy végre megmondja, mit akar tőletek! Higgyétek el, nem éri meg a fáradtságot.

Nem vettek fel sehová, és ez durván padlóra küldött. Azt nem tudom, érdemes-e még nekem éveket eltölteni iskolában, ahol ugyan azt tanulhatnám, amit szeretek, de tudom, hogy nem jönnék ki a társaság nagy részével, és nem volna biztos, hogy el tudok helyezkedni azon a területen, amin szeretnék. És már unom, hogy minden olyan bizonytalan. Szeretnék már én is dolgozni, mert mindig olyan érzésem volt, amíg suliba jártam, hogy remek, hogy van pénz, de azt nem én kerestem meg, és így nem vagyok hasznára sem a családomnak, sem az embereknek. Utáltam mindig kérni, ha szükségem volt v.mire - zsebpénzem sose volt, egy kereső nettó 70 rugójából, miután a közüzemi + lakbér ki lett perkálva, nem igazán lehetett félretenni. Amúgy nem vagyok nagyigényű ember.

Egy régi barátnőmmel még tovább romlott a barátságunk. Még vagy 2 éve nyáron balhéztunk össze, mert megmondtam a véleményemet a pasijáról - ez a vélemény azóta sem változott, ugyanolyan idegesítő ripacs a srác, mint amilyen 2 éve is volt. Ezt nem csak én gondolhatom így, hanem annak a 4 gimnáziumnak az igazgatója is, ahonnan eltanácsolták a srácot. Komolyan nem értem, hogy az én szépséges, kedves, okos, szelíd, csendes barátném mit keres egy alacsony, tömzsi, gyakran igénytelen, hangoskodó, harsány, nagyképű fazon mellett. Nem irigylem barátnőmet, erről szó sincs! Csak nem értem, hogy egy szerintem kívülről és belülről is tökéletes ember hogyan akadhat össze egy annyira lehetetlen figurával, mint az a pali. Természetesen nem haragszom barátnőmre, mert ő jól érzi magát, és az a legfontosabb, hogy boldog legyen, de nem lenne rossz, ha megint tudnánk úgy beszélgetni, mint régen. Érdekes, hogy egy másik barátnőmmel meg többet lógunk együtt nyár óta. Eredetileg öten voltunk - ötökör - de szétperegtünk, szóval a mostani létszám változó, 2-3 fő. Ha meg ő is elmegy Pestre, mint másik barátnőm, akkor meg csak én maradok. Persze, van internet meg telefon, de tudom, hogyha v.ki komolyan veszi az egyetemet, akkor nem tud mindig a sulin kívül másra is figyelni, és ha már nekem nem jött össze a dolog, legalább ők teljesítsenek jól!

Nem tudom, az mennyire számít jó dolognak, hogy megszerettem a marcipánt, és a sztracsatellás dolgokat. Komolyan, eddig nem szerettem, aztán egyszer megkívántam, és azóta nagyon kedvencek lettek. Nem vagyok válogatós kajákban, egyedül a vadashúsokat nem szeretem, a tökfőzeléket, és a rántottát. Örök kedvencem a házi húsleves hipersok csigatésztával vagy metélttel, telepakolva sárgarépával, meg hússal.

Ja, hogy mi történt 2010-ben: mondom, nekem nem jött be ez az év; ahogy elnézem, az országnak sem. Nagyon sok árvíz volt, rengetegen csődöltek be a hitelekkel, sokan lettek munkanélküliek, sokan meghaltak közúti balesetekben, eddig 20-on v.hanyan megfagytak, a forint tovább romlott, ezért a pénzünk még kevesebbet ér...... Remélem, hogy javulni fog a helyzet, mert ha így haladunk tovább, akkor végleg lehúzhatjuk a rolót.

Remélem, hogy 2011 jobban be fog jönni.

Boldog, Egészséges, Békés Új Évet Kívánok Mindenkinek!