Kiírom, mert ki nem mondhatom

Mostanában olvastam egy cikket a ni-nikről (a ni-ni egy spanyol kifejezés - egyfajta mozaikszó-szerűség, jelentése nem tanuló, nem dolgozó fiatal). Ezek a ni-nik elsőként Spanyolországban bukkantak fel 4-5 éve (lám, hazai pályán sem klappol a bolognai rendszer).

A ni-nik általában egyetemet végzett fiatalok, akik már nem képzik magukat, de még nincs munkájuk, ellenben van pénzük bulizni és márkás ruhákra - a szülők jóvoltából. Általában többen laknak együtt egy lakásban, vagy a szüleiknél laknak. Szerintem ezek közül a fiatalok közül nem mindenki kényelmi okokból, lustaságból ni-ni. Mert, az egy dolog, ha v.ki elvégzi a sulit, meg más dolog az, hogy lesz is majd munkája. Nem éltem még külföldön, de globális az "ismerős, ismerőse kapja meg a melót", és a "végeztem egyetemet/fősulit, de nincs állásom, mert nincs munka" effektus. Persze, ebben benne van az is, hogy van, aki nem hajlandó másabb munkát végezni, mint a végzettsége, de amúgy tudna dolgozni - ez ökörség, mert v.hol el kell kezdeni a pénzgyűjtést, még ha kicsiben is. Meg az is, aki bármit elvállalna, de egész egyszerűen sehova nem veszik fel - kifogás a munkáltató részéről is milliárd van. Meg az is, aki dolgozna is, van is megfelelő papírja a meghirdetett állásra, de nincs ismerőse az állás megszerzéséhez, és/vagy már van ember rég a meghirdetett helyre, de hát ki kell írni a betöltendő pozíciót pályázatra.

Az egyik kommentelő írta egy bizonyos oldalon az alábbi dolgokat, van benne igazság, de a 4. pontot fikázásnak tartom, ugyanis az egyetemek túlnyomó többségén nincs valós, éles gyakorlati képzés, ergo a diák, a leendő munkavállaló nem tud tapasztalatot szerezni, szóval a papírja nem ér többet, mint pl. egy vendéglátós gyakorlaton tanuló és dolgozó OKJ-s emberé (kivéve az orvosi képzés, és még néhány természettudományos képzés). A kommentelő által említett 3-6 hónapos dolgok nem OKJ-s képzések, hanem a Munkaügyi Központok által indított tanfolyamok. Az OKJ-s képzések min. 1 évesek, az új rendszer szerint többségük 2 évessé vált, de létezik 3 éves is. Szóval, nem kéne fikázni azt, aki szakmát tanul, és nem diplomát szerez. Tehát, íme, a kifogás lista:

Ja, szóval, az oktatásról: 7 éves koromtól kb. 20 éves koromig jártam suliba. Általános iskolában amiket tapasztaltam: a tanítók nagy része kiégett volt (a mi tanítónk spec az akkori megyei rendőrfőkapitány felesége volt, már közelebb az 50-hez, erős hangulatingadozással és korrupciós hajlammal), ami egy dolog. Már eleve pofára ment a hozzállás, aki szimpi volt, azt mindig vitték versenyre, mindig elnézőbbek voltak vele, meg persze, ezeknek a gyerekeknek a szülei profin nyaltak a tanítónőnek - érdekes módon, nem a csóró gyerekek szülei voltak ezek. Viszont ez az emberi oldal, ami nem elsődleges, de számít. Tehát: rossz volt eleve az a módszer, ahogyan írni-olvasni tanítottak. Sok szemléltető ábrára emlékszem, melyeknek céljuk a betűk könyebb megjegyzése volt. Dísznek aranyos, de a funkcióját nem látja el - emlékszem pl. az R betű táblájára. Egy rakéta volt rajta. Nekem kapásból űrhajó jutott róla eszembe, nem a rakéta. Ugyanez esett meg az m - macskával (nálam cica), a h - hattyúval (nálam madár). Oké, oké, hogy asszociáció, de..... Ennek ellenére az olvasással nem voltak gondjaim, az írással sem. Viszont, sok kortársam nem járt ilyen jól, sokan közülük ma is képtelenek értően, normális hangsúllyal olvasni, érthetően fogalmazni. Akinek most kisiskolás a gyereke, és hajlandó vele együtt tanulni, érzékeli a problémát. Zanzásítva, általános iskolában alsó tagozattól fogva rengeteg felesleges dolgot tanítottak meg nekünk. Felső tagozatban meg még több felesleges anyag volt. Meg ugyanolyan kiégett, elfogult tanárok, mint alsó tagozatban. A használható, valós dolgokat nem tanították, pedig már akkor hasznukra vált volna.

Középsuliban a 9. osztályt nem szerettem. Már év elején nagy balhé volt az új igazgatónő miatt (állítólag megbundázták a választmányi akármit, így került ki ő győztesként a szavazásból). Nem csak az osztályfőnökünk volt már egyrészt túl öreg (hogy milyen remekül sikerültek egyes reformáló intézkedések, mi sem bizonyítja jobban, hogy ez a tanárnő még akkor is ott tanított, mikor mi már a szakvizsgánkra készültünk - szakmai, azaz 5. évben ismét ő lett az ofőnk), hanem a legtöbb ember is gyenge iskolából jött, ami egy addig erős szakközépben nagy negatívum volt. Mindenkinek év elején be kellett mutatkozni, meg megmondani, melyik suliból jött. Mikor én kerültem sorra, és mondtam, melyik általánosba jártam, rögtön jött a pofavágás, meg a beugatás (pedig eléggé csendes ember vagyok, és fogalmam sem volt arról, hogy az én volt sulim milyen erős is). Ez el is intézte az akkor hátra lévő kb. 10 hónapot rendesen. Teljesen művészetis osztály voltunk, olyan hülye renszerrel, amit csak kreálni lehet művészeti iskolában: a forgó rendszerrel. Ez azt jelenti, hogy az osztályt csoportokra bontották, és x hetet voltunk elektronikus grafikán, újabb x hetet alkalmazott grafikán, megint x hetet textilen, és x hetet szobrászaton. Év végén a művésztanárok kiválogatták a nekik szimpatikusakat (a teljesítmény senkit nem érdekelt, ugyanis órákatt nem sűrűn jártak be megtartani, így arról sem volt valós fogalmuk, ki mennyire jó az adott ágban), a többieket meg egymás nyakára tukmálták. A protekciósok, természetesen mindenkori előnyt élveztek cirka 40 fővel szemben (kb. ennyien voltunk az osztályban). Akik nem hagyták magukat, kiharcolták, hogy abba a csoportba kerüljenek véglegesen, amelyikbe eredetileg is jelentkeztek felvételikor (ugyanis jelentezéskor meg kellett jelölni egy szakot). Mint kiderült, ez a forgó rendszer már egyszer becsődölt, de mikor eltörölték ezt, elkezdődtek a különböző cirkuszok, hogy ki milyen osztályba meg szakra akar járni, így visszavezették.

Ennek az egész válogatósdinak az lett az eredménye, hogy 2 csoport a négyből egy másik osztályba került, amely félig infós, félig művészetis osztály volt. Tehát nem történt más, mint az, hogy 2 fél osztályt kicseréltek. Ez az új osztály nekem szimpatikusabb volt, mint az előző évi, és az új ofő is reálisabb fazon volt (utólag kiderült, hogy ő sem az volt, akinek mutatta magát). Az igazi móka ekkor kezdődött, ugyanis a szakmai tanárnő meg a kolléganője nagy lovat kaptak maguk alá a művészeti tagozatvezetőtől - aki aztán nem tudta visszafogni őket - , így úgy gondolták, hogy a számukra nem szimpi kollégákat szépen kirúgatják a gyengekezű igazgatónőn keresztül. Ami a legdurvább, az az, hogy ehhez gátlástalan módon felhasználták a befolyásolható diákokat, tehát a többséget - szakuktól függetlenül. Én kimaradtam ebből a köpködésből, de nem jártam jól, ugyanis a gyakorlati tudást én sem kaptam meg, pedig pont ez lett volna a lényeg. Szóval, kevergett a cucc rendesen, nekem a rosszfiúk oldalán osztottak szerepet. A legszebb az, hogy ezek a rosszfiúk voltak azok, akiket ki akartak rugatni. Hát nem vicces? :D

Folytatás következik (valamikor majd egyszer)!